Mert, hogy a versenyzés nem csak azért jó, mert fel tudja az ember térképezni az ellenfeleket, le tudja mérni az éppen aktuális teljesítményét, hanem mert le tud mondjuk modellezni egy versenyt, rá tud jönni, hogy hol vannak a határai és tapasztalatot tud szerezni abból is, ha éppen nem megy százszázalékosan a dolog. Amikor valami nem klappol, porszem kerül a gépezetbe. A folyamatos versenyzés erre is jó, hiszen ilyen szituációkra is fel tud készülni a versenyző és ilyen szituációkból is ki tudja hozni a maximumot. Ahogy Katinka tette a 200 vegyes döntőjében a riói olimpián.
"Ez a mai nem volt a legjobb, rengeteg mindent elrontottam, de azért versenyeztem folyamatosan, hogy ha még nem is vagyok a legjobb formában, akkor is én érintsem meg elsőnek a falat" - nyilatkozta a szerinte "gyengébb" 200 vegyes után Hosszú Katinka, aki amúgy még a "gyenge" szereplés ellenire is olimpiai csúcsot jelentő 2:06.58 perccel csapott célba.
"Nagyszerű érzés, úgy jöttem ide, hogy még nem is volt olimpiai érmem, most pedig már három aranyérmem van" - tette hozzá a magyar klasszis, aki a riói olimpia jelenlegi legeredményesebb versenyzője a maga három aranyérmével még annak ellenére is, ha az úszófenomén Michael Phelpsnek is három van, de ő kettőt váltóban szerzett, Katinka aranyai viszont egytől egyig egyéni győzelmek.
Mint ismeretes, Hosszú Rióban 400 méter vegyesen bődületes világcsúccsal nyert, majd 100 méter háton minden idők második leggyorsabb úszásával hódította el az aranyérmet.
Hosszú Katinka 2000 óta az első női úszó, aki három egyéni aranyérmet nyert, Sydneyben ez a holland Inge de Bruijnnek sikerült. Hosszú ráadásul beállította Egerszegi Krisztina magyar rekordját az egy olimpián szerzett úszó aranyérmek tekintetében: a legendás Egér 1992-ben Barcelonában 100 és 200 méter háton, valamint 400 méter vegyesen nem talált legyőzőre. A sportágtól független magyar csúcs Keleti Ágnes nevéhez fűződik, a fantasztikus tornász 1956-ban Melbourne-ben négy aranyat nyert. Hosszú akár ezt is beállíthatja, hiszen Rióban még egy egyéni számban, 200 méter háton ugrik vízbe - szintén éremesélyesként. Ezzel kapcsolatban az MTI érdeklődésére elmondta, nem gondolt még erre, továbbra is csak az a célja, hogy élvezze a versenyzést.
Zárásként még egy gondolat: Katinka és Shane Tusup munkájának gyümölcse már régóta látható. Igazolja a sok érem, a világcsúcs, a győzelmi prémium, a nemzetközi és hazai elismerés. Nem látunk a színfalak mögé, de a kérdés felmerül még ettől: ha ennyire sikeres egy csapat, akkor hogy lehet az, hogy eddig senki sem akart csatlakozni hozzájuk? Vagy akart, de nem tudott? Vajon a hazai edzők közeledtek Shane Tusuphoz, történtek szakmai beszélgetések, mint mondjuk két IT-s szakember között, voltak eszmecserék? Vajon az olimpia után Katinka és Shane új egyesületéhez csatlakoznak majd versenytársak, nagyravágyó terveket szövögető fiatal úszók, esetleg rutinos, Rióban bármilyen okból kifolyólag esetleg "betliző" versenyzők? Sok sok kérdés, amire majd csak hónapok múlva kapunk, kaphatunk választ. Ha egyáltalán kapunk...
