Azok számára, akik ebben az évezredben kezdték el figyelemmel kísérni a Forma-1 történéseit, a McLaren és a Mercedes neve egy összetartozó, sikeres kooperációt takart. A német márka 1995-ben állt oda a wokingi istálló mögé, az autók két évig még piros-fehér színekben pompáztak, 1997-től kezdve pedig „Ezüstnyilakként” rótták a köröket a világ versenypályáin.
Az ikonikussá váló csapat azonban furcsamód nem tudhat maga mögött olyan dicső eredményeket, mint a például legendás Honda-korszak McLarenjei. Az 1988-tól 1992-ig tartó öt hondás szezon négy egyéni és négy konstruktőri világbajnoki címet hozott. Ehhez képest a mercedeses érában húsz év alatt csupán három egyéni (Mika Hakkinen – 1998/1999, Lewis Hamilton – 2008) és egy csapat (1998) világbajnoki titulus született.
Hakkinen duplázása után egyértelmű választ adhatunk arra a kérdésre, hogy mi volt a fő ok, ami megfosztotta a McLaren-Mercedes csapatát a sikerektől, ez pedig a megbízhatóság. Jó néhány idényben nagyrészt versenyképes volt a csomag, de kulcsfontosságú futamokon bekövetkező műszaki hibák megfosztották a pilótákat a győzelmektől és a vb-címektől – ellentétben például a Ferrarival, amely képes volt egész évadokat végigfutni technikai gondok nélkül.
Így volt ez (a teljesség igénye nélkül) 2000-ben Indianapolis-ban, 2003-ban a Nürburgringen, 2005-ben Imolában és Hockenheimben, 2007-ben Interlagos-ban, 2012-ben pedig Szingapúrban és Abu-Dhabiban.
Máskor viszont az elégtelen megbízhatóság egész évadokat tett tönkre, gondoljunk csak 2001-re, 2002-re, 2004-re vagy 2006-ra. Akárhogy is történt, két harmatosnak is csak nagy jóindulattal nevezhető záróév után 2015-től ismét Honda-motorokat szerelnek a McLarenekbe. Hátha a japán márka hozza el ismét a dicsőséges korszakot a Forma-1 egyik legnevesebb csapatának.
(fp)
(fotó: mclaren.com, forrás: sportrajongo.hu)
