Jump to content

Férfi kézilabda válogatott: merre tartunk?

2014. 12. 29. 21:10

"Magyarország a 10 millió szövetségi kapitány országa." A fotelból minden szurkoló látja, hogy kinek kellene, illetve nem kellene a pályán lennie, és magában mindenki lemondatta legalább háromszor az aktuális edzőt, majd a következő, győztes meccs után Napoleón elé helyezi a világtörténelem stratégáinak rangsorában. Nincs ez másként a kézilabdában sem, a hamarosan Katarban kezdődő férfi kézilabda világbajnokság kapcsán a férfi kézilabda-válogatott szakmai irányításáról, a korábbi és a jelenlegi szövetségi kapitány helyzetéről és megítéléséről ejtünk néhány szót - a szokásostól eltérően kicsit szubjektívabb formában.

A férfi kézilabda válogatott kispadja korántsem olyan “forró”, mint a női válogatotté: a 2010-es, balulsikerült Európa-bajnokság után (kiesés már a csoportkörben) Csoknyai Istvánt Mocsai Lajos váltotta, aki – sok emlékezetes párharc (Szlovénia, Lengyelország, Macedónia) után - kivezette a csapatot az olimpiára, ahonnan minden szurkolónak elsősorban az Izland elleni drámai negyeddöntő, na és persze a negyedik hely maradt meg. A londoni olimpia utáni kisebb-nagyobb lejtmenet (8. hely a 2013-as vébén és a 2014-es Eb-n is, bukás a szlovének elleni vb-selejtezőn) egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki: immáron nemcsak a szurkolók, hanem korábbi játékosok is kritizálták a kapitányt (sőt, egyes információk szerint a keret tagjai sem igazán lelkesedtek már érte), mondván: egy, a pályafutása csúcsán lévő Nagy László köré épített csapatnak nem lenne szabad megelégednie 7-8. helyekkel, főleg úgy nem, hogy közben a fiatalok beépítése – legyenek bármilyen rutintalanok is – nem valósul meg; egysíkú, kreativitást nélkülöző a csapat játéka, az ellenfeleket igazán meglepni nem tudja, ami a spanyol mesterek által irányított Veszprém és Szeged teljesítményét látva vált igazán szembetűnővé. Mocsai Lajos elméleti tudását a kritikus hangok nem vitatták, ugyanakkor annak gyakorlatba történő átültetése egyre kevésbé valósult meg. Távozása sem volt épp zökkenőmentes: sem az Európa-bajnokság, sem az elbukott vb-selejtezőt követően nem érezte úgy, hogy le kellene mondania, erre csak októberben került sor, így a szövetségnek rohamtempóban kellett edzőt találnia a kezdődő Eb-selejtezők előtt.

A kiválasztott – a nemzetköziség és a megújulás jegyében – Talant Dusebajev lett, aki első két mérkőzését sikerrel vívta meg, bár az érdemi munka csak jövőre kezdődik. A cél egyértelmű: kijutni a 2016-os, lengyelországi Eb-re, és ott olyan – mondjuk ki: bravúros – eredményt elérni, amellyel a riói olimpiára kijuthat a válogatott. A szurkolók által is támogatott spanyol szakember megbízása igencsak bátor, ám a válogatott helyzetét tekintve teljesen logikus döntés: az olimpiai részvételhez nagy valószínűséggel a legjobb négybe kell jutni az Eb-n, ami ha valakivel, akkor vele sikerülhet, hiszen mind játékosként, mind edzőként - igaz, világklasszisokkal teli csapatokat irányítva - sikereket ért el, a kispad mellett ezer fokon ég, és a Kielce edzőjeként rajta tartja a kezét a modern kézilabda "ütőerén".

(bb)

(Forrás: sportrajongo.hu; fotó: sportrajongo.hu/origo.hu/mti.hu)