A Tottenham kezdőcsapata nem sok meglepetést tartogatott a kupadöntő előtt: Pochettino majdhogynem a legjobb tizenegyét küldte pályára, az egyedüli hiányzó Erik Lamela volt, aki ezúttal a cserepadon kapott helyet. Ezzel szemben a másik oldalon Mourinho Kurt Zoumát, Gary Cahillt és John Terryt is bevetette, amire még a szezon folyamán nem került sor. Mint később kiderült Zoumának az eltiltott Matic helyettesítése volt a feladata, így a francia középhátvéd ezúttal védekező-középpályásként kapott szerepet.

Bár a Tottenham hét közben a Fiorentina ellen játszott Európa-liga meccset, nem látszott a fáradtság Pochettino csapatán. Az első fél órában jobbak voltak és Eriksen révén még a kapufát is eltalálták, míg a Chelsea-nek inkább csak helyzetecskéi akadtak.

Egészen a 45. percig, amikor is egy szöglet után a Zoumaról lecsorgó labdát Terry vágta a kapuba 6 méterről. A lövés megpattant Eric Dieren, így Lloris kapusnak esélye sem volt, tehát Mourinhoék vonulhattak előnnyel a szünetre.

A második félidőben úgy tűnt felpörgette a kékeket a szerzett gól és sokkal jobb játékot mutattak, mint az első játékrészben. Az 56. percben ennek meg is lett az eredménye: Fabregas passza után Costa cselezett a tizenhatoson belül, majd ballábbal lőtt a hálóba. Igaz, ez a lövés is megpattant, ezúttal Kyle Walker lábán, tehát ezért sem lehetett Lloris kapust okolni. A hátralévő időben már okosan tartotta az előnyt Mourinho csapata, így megszerezték első kupagyőzelmüket az idényben.

A Tottenham csalódott lehet, bár az első félidei teljesítményükre nem lehetett panasz. A gólok pedig igazolják, hogy egy kupadöntőt olyan apró pici nüanszok dönthetik el, mint egy-egy megpattanó labda.

Angol Ligakupa döntő:

Chelsea–Tottenham 2-0