Jump to content

Merre tovább magyar kézilabda? - 1. rész

2016. 02. 03. 19:27

A Magyar Kézilabda-szövetség keddi sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a női válogatott szakmai munkájának irányítását ideiglenesen Ambros Martín (Győri Audi ETO KC) és Elek Gábor (FTC-Rail Cargo Hungaria) veszi át, a férfi nemzeti csapattól pedig az Eb-kudarc után távozik Talant Dujsebajev szövetségi kapitány. A két döntést értékeljük - ezúttal szubjektíven, két részben.

Egy évek óta húzódó, folyamatosan a szőnyeg alá söpört fiatalítási folyamat, egy korábban elrontott vb-selejtező, ami miatt veszélybe került az olimpiai részvétel, valamint kevés, a klubjában igazán meghatározó szerepet játszó játékos. Ebből kellett valami kifőznie valamit Talant Dujsebajev szövetségi kapitánynak, és a 100%-os mérleggel megvívott Eb-selejtezők azt mutathatták, hogy nem irreális álom az olimpiai selejtezős hely megszerzése. Azonban valahol, valami félrecsúszott Lengyelországban: nagyon rég fordult az elő magyar kézilabda-válogatottal, hogy a mérkőzések első negyedórájára már elvesztette a mérkőzést, egyetlen mérkőzést tud csak megnyerni, ezen felül pedig egyszer játszik csak tudásához méltóan.

A 9 Eb-újonc, mint elképzelés be is jöhetett volna, ha Dujsebajev rendszere, az általa megálmodott taktika nem lenne olyan összetett, amilyen. Nyilvánvalóan egy Csurgó-Orosháza mérkőzés hőfoka és hangulata nincs egy szinten egy spanyolok vagy dánok elleni mérkőzéssel, de ha egy Nagy László úgy fogalmaz, hogy 1000 mérkőzés kellene ennek a csapatnak ebben a felállásban ahhoz, hogy legyenek vérmesebb reményeink, amikor egy Palmarssonnak Veszprémben heti 10 edzéssel fél év kell a spanyolos játékstílus megszokásához, akkor el lehet képzelni, hogy a 20 év körüli fiataljainknak mennyi idő kellene az évente pár napos összetartások mellett. Dujsebajev abban hibázott, hogy egy olyan folyamatot – a fiatalítást – akart megvalósítani szűk másfél év alatt, aminek világversenyek sokasága alatt, folyamatosan kellett volna kialakulnia, az arra illetékesek iránymutatásaival, közvetlenül a londoni olimpia után.

Dujsebajev 19-re lapot kért, és kapott egy ászt. Ha olimpiai ciklusokban gondolkodunk – miért ne tennénk, hiszen most mindenkinek ezért fáj a szíve-, a 2017-es világbajnokságnak, sőt, a 2018-as Európa-bajnokságnak sincs semmilyen hatása a tokiói részvételre. Ez a két torna még bőven rámehetett volna a csapatépítésre. Ha minden tornán újabb 2 játékost fedezünk fel, vagy ha csak a most kivitt 9 újoncból még 2 fejlődik oly mértékben, mint Bodó és Bánhidi, még akkor is megérte volna.

Norvégiát 2010 óta gyakorlatilag minden világversenyen megvertük. Ők kivitték minden világversenyre a fiataljaikat az elmúlt 5 évben, 11-12. helyeket szereztek, majd pedig most olyan csapattal robbantak be, amelynek az átlagéletkora 26 év, és 5 évig garantáltan ott lesznek az élvonalban. Amennyiben a jövő csapatát kell építeni – márpedig azt kell mostantól, az utolsó órában vagyunk – ahhoz a legmegfelelőbb ember jelenleg Dujsebajev lett volna, hiszen azt ne felejtsük el, hogy a jelenlegi magyar válogatott kispadja – figyelmen kívül hagyva mondjuk Nagy Lászlót – erősség tekintetében nem annyira vonzó semmilyen nevesebb kapitány számára.

Komoly tárgyalások után megszereztük őt, majd az első világverseny rossz eredménye miatt megválunk tőle. 4 hónappal a szerbek elleni világbajnoki-selejtező előtt kapitány nélkül maradtunk.

(bb)

(Forrás: (Forrás: sportrajongo.hu; fotó:sportrajongo.hu/origo.hu))