Jump to content

„Maradjunk Játékban” #MINTEGYLÁNY

2016. 08. 13. 12:27

Olimpikonok hívták fel a figyelmet arra, hogy nincs olyan sport, ami ne lenne a lányoknak való

Rafaela Silva (brazil aranyérmes dzsúdós), Kristin Armstrong (amerikai háromszoros aranyérmes kerékpározó), Jen Kish (kanadai bronzérmes hétfős rögbi játékos), Thomas Bach (a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke), valamint  Marc Pritchard, a P&G Nemzetközi Márkaigazgatója is részt vett a #MINTEGYLÁNY kampány részeként megrendezésre kerülő „Nők a sportban” elnevezésű kerekasztal beszélgetésen a Riói P&G Szalonban.   A rendezvényen – melynek házigazdája az olimpikon legenda, Summer Sanders (ötszörös olimpiai érmes úszó) volt– a 2016-os Riói Olimpián résztvevő sportolókat ünnepelték az Always „Maradjunk Játékban” #MINTEGYLÁNY küldetésre fókuszálva. Az Always kezdeményezésének célja, hogy megfékezze a tinédzserkori önbizalomhiányt, hiszen a sport nagymértékben elősegíti a lányok magabiztosságának növelését, mégis a lányok fele 17 éves korára abbahagyja a sportolást.

Marc Pritchard, a P&G Nemzetközi Márkaigazgatója három lány édesapjaként elmondta:

„Az Always már 30 éve világszerte törődik a nőkkel és a lányokkal, arra törekszik, hogy megváltoztassa a szabályokat. Változtatni kell azon, hogy a lányok több mint fele 17 éves kora körül abbahagyja a sportolás. Ezt szeretnénk elősegíteni a „Maradjunk Játékban” #MINTEGYLÁNY kezdeményezéssel. A sport az én lányomnak is segít, hogy „sínen” maradjon. Csodálatos embert varázsol belőle a sport. Annak köszönhetően, hogy csapatban játszik, képes megbízni másokban, a barátaiban és a vezetőjébenis.”

Rafaela Silva, aki Brazilia első aranyérmét nyerte a 2016-os Riói Olimpián elmesélte: „Riónak egy nagyon szegény közösségéből jöttem, ahol a lányok általában korán estek teherbe és a férfiak gyakran szerves részei voltak a kábítószer-kereskedelemnek. Én nem akartam csalódást okozni a családomnak és az országomnak, ezért elhatároztam, hogy a sportnak szentelem az életem, és a legjobbat hozom ki magamból. Amikor elkezdtem játszani, a fiúk azt mondták „a dzsúdó nem lányoknak való sport” és nem akartak egy lánnyal versenyezni. De én bebizonyítottam, hogy a dzsúdó igen is a lányoknak való, és ennek az elhatározásnak köszönhetően tarthatom most olimpiai aranyérmemet a kezemben.”