Ortega 8 évesen kezdett el kézilabdázni a Maristas Testvérek által igazgatott kézilabda-iskolában, majd 23 évesen szerződött Barcelonába, a világ akkori legjobb csapatába. A következő 11 évben hatszor nyert BEK-et, elfogadta, hogy jobbátlövőből jobbszélsőt faragjanak belőle, ami elmondása szerint igencsak nehezére esett, mivel nem ő volt a leggyorsabb, sem a legmagasabb. Szerinte könnyebb volt még a régi, oda-visszavágós finálé rendszerében Bajnokok Ligáját nyerni, mert hazai pályán, a Palau Blaugranában szinte legyőzhetetlen volt a Barca (itt kell megjegyeznünk, hogy 1998 tavaszán a Veszprém 33-28-ra nyert hazai pályán, a 32-27-es barcelonai vereség a katalánok továbbjutását jelentette). Véleménye szerint „a 2000-es évek Barcája ma is benne lenne a Final Fourban, de nem mindig nyerné meg azt, mivel a játék sokkal fizikálisabb ma, mi viszont mindig a fejünkkel játszottunk. Amikor pedig ez nem működött, bejátszottuk Csepkinnek a labdát.” Xavi Sabatéval a Barcelona U14-es csapatát kezdték el edzeni, akkor még fordított felállásban. Együtt tették meg az utat Antequeráig, majd Veszprémig. A lehetőség, hogy újra együtt dolgozhasson Nagy Lászlóval a legnagyobb hajtóerő volt. Sabatéval a kapcsolata nagyon speciális, „több időt töltök vele, mint a feleségemmel”, mondja nevetve, „és nem fél kimondani, ha szerinte hibázok”. A veszprémi játékrendszerben Chema a rendszer „agya”, aki érti a játékot. Neki minden játékos fontos, "nem számít, hogy mennyire jelentéktelennek tűnik a külső szemlélő számára az adott játékos szerepe, attól lesz csapat a csapat, ha mindenki hozzá tud tenni." Edzői páyafutása csúcsának egyérteműen a kölni Final Fourba jutást nevezte meg, remélve, hogy jövő tavasszal újra kell gondolnia a dolgot.

(bb)

(Forrás: sportrajongo.hu/ehfcl.com; fotó: sportrajongo.hu/sport365.hu)